[Itt & Most]
[Mit, merre, miért? Avagy merre hány méter?]
[200% fesztivál]
[Sziget Napló]
[Sasszem Galéria - fotókiállítás]
[Real Aktív - abszolút lájv]
[Real Archív - konzervált mozgókép]
[Iránytû, ami elvezet a Banán ranchhoz]
[On line menetrend - avagy mi is lesz látható itt?]
[Kik vagyunk mink?]
[Akik segítettek a Sziget Sun Online létrehozásában]
[Vendégkönyv]
[Chat Room]
DataNet Rt.
Banán Klub
Plusz Mentha Kft.

Internetto

MatávNET

 Sziget Napló

Egy vélemény a Coolio-koncertrõl...
Eljött hozzánk Amerikából egy csapat Realniga, hozták a slágereket is,a feelinget is de lehet, hogy utoljára. Az amerikai sztárok ugyanis nem birják a merev közönséget, és ezen nem segit a pár szétütött junkie vagy hip-hop fun akik megpróbáltak kiállni Magyarország közönségeként. Szokás szerint azt kellett a koncert felétõl éreznem, hogy égõ magyarnak lenni:mindenki áll banbán, senki sem ismeri a refréneket - még a
Ganxta Paradise slágert sem tudták elénekelni honfitársaink.

Nekem személy szerint nagyon bejött a fekafeeling. Ennek a shownak tetõfoka a Jumparound feldolgozása volt, amire egységesen ugrálhatott mindenki. Szerintem sokat kell még gyakorolnunk a szórakozást ha már nem jön szívbõl.Itt a Diákszigeten erre minden lehetõség adott. Egyébként sokkal jobb a közönség is és a szervezés is mint a tavalyi, remélem jövõre még jobb lesz-legalábbis ha szeretnénk urópához csatlakozni nem ártana ha kialakulna és fejlõdne a magyarok szórakozási és szórakoztatási kultúrája.

Tejsziget?!
Dr. Lengyel Endre levele Dr. Homoki Jánosnak
Dr. Homoki János levele Demszky Gábornak
Demszky Gábor válasza Dr. Homoki Jánosnak
Csintalan Sándor reagálása
A levél írója Lengyel Endre nyilatkozott nekünk
Nyílt levél Homoki Jánosnak címezve

Menni kéne, de az összes abrocsom defektes, felniken járok harmadik napja. Mire pepöccenhetne a motor beájulok a jurtasátor sötétebb oldalára, nõi kéz simogat, egyre messzebbrõl hallom csak, hogy, de õ nem úgy akarta, ne haragudjak, jön Levon és Bellito, kezükben pumping shotgun, indulunk fölszabadítani Emlékerdõ rengetegét, hogy aztán besurranhassunk Képzelet kapitány félte örzött bunkerébe… Évek óta álmodom õket, három pestõr jeligére. Mostanában mind biztosabb vagyok benne néha õk is álmodhatnak engem, mert olyan tájakon bóklászunk, ahol én még elõzõ életeimben sem valószínû, hogy jártam, nem hogy a mostaniban… Világ Duke Nukem-jei egyesüljetek!

Augusztus 7. 9:15
Mintha ismerném ezt a földet, ezt a valótlan valóságot itten körbe, mintha nem elõször járnék erre…Térdem system errorra hivatkozva alig mozdul, valami székkel csak fölmankózom magam, ó én szegény sumo legény. Két arc jön piros - fehér - kék karika rajtuk, azért jöttek, hogy én mehessek, vigyáznának arra a néhány millás picike cuccra, ami mellett hevert hab testem az imént aféle bioriasztó-berendezés gyanánt. Be elninyózik Köszi is,szerintem orvosilag igazolta hiperkatív, aludni egyszer látták két szoptatás között a szülészeten, azóta senki. Nyakában digitális fotómasina, már száguld is befelé gépébõl a vinzóra tegnapi nap hordaléka, csak gyõzzük lebányászni onnan a jpeg-eket. Ez az ébredés dolog egyébként legalább akkora transzcendentális közbotrány, mint a székelés. Utóbbiról Kundera azt írta a Lét elviselhetetlen könnyûségében, hogy az ülepünkön kitüremkedõ salakanyag a Teremtés tökéletlenségének bizonyítka, mi másért lenne tabu, szitokszó, hányinger… Ébredni szar, Andu, a Sziget Sun majdnem doktor - képszerkesztõje használati utasítást szokott magához adni: ébredés után 2 óráig hülye vagyok. De nagyon. De õ még csak késõbb realizálódik a hely - idõ - cselekmény szentháromsága szerint, addigra én már kacsáztam egy izzadtságosat Köszivel az ébredõ sátor metropoliszban.

Fönt nevezett szúke szakállas gömbvillám hasít, mint az ék, e hajnali idõpont ellenére is dõl belõle a kritikai realizmus. Neki ez a sziget tûlzottan kulturális rendezvény, hiányzik az õsi kóc, a bájos káosz. Igény-sziget! - rikkat föl. - Ez a jó szó!

Jó szó, jó szó, csak kegyetlen. Reklám hátán reklám, mint odakint. A folyó túlpartján. Csak a szõröstökû õsislanderek emlékeznek rá, hogy volt, amikor nem így volt, amikor nagyjából ahogy esett, úgy puffant. Nyista gizdafontoskodás, király vagyok bankkártyáról, küldj egy mélt a csipogómra a kvarcórádról! Kosz volt, boldogság, bájos kis anarchia, szép szabad csírázás. Ez adta a lendületet, hogy mi legyünk Európában a legjobb fesztiválarcok Izlandtól Izraelig. Ahol David Bowie ohne zsenír flangálhat, senkit nem érdekel, majd fölmegy a színpadra, ha akar… Ahol Jeff Haley menágere rögtön gázsieelést kért, amint meglátta a sokadalmat… Ahol Lemmy állat vigyorogva hagyhatta el útlevelét. Ahol a legjobb tévé, rádió, napilap mûködött… A Digitális Sziget akkortájt nem egy arrogáns állami cybermammutot, hanem egy holland - magyar indie netkalandot takart. Még csak érdekesség voltunk, nem nagypolitikai gumicsont, választási és eladási kampányok máshová fokuszoltak.

Akkor vízért álltunk sorba, ma Bankomat bulikat lehetne szervezni délelõtt tízkor a Mammon helytartójának aranyborjainál.

Felnõttünk. Akarta a rosseb. Olyan ez, mint a személyi igazolvány. Azt is csak hozzánk rendelik egyszer, se szó, se beszéd. Nem kérdezik, mondják: állampolgár vagy. Más álasztásod nincs. Csak a személyiség csonkolása után voksolhatsz rá, hogy a hülye - hülyébb - leghülyébb hármasból ki legyen kerületi fõszemét, kinek jusson a miniszterelnöki árnyékszék, és ki legyen a köz társaságának elnöke.

Kapaszkodjunk álmainkba! Nincsen egyéb menedékünk. Se földön, se égen. Hiába virul a virtuális valóság megannyi vadvirága. Ne engedd be a Várost a Szigetre! Nem törhetnek át! No pasaran!

Gõzerõ Gregor